Amikor  korán reggel kisétált a rakpart budai oldalára, épp egy képtelen fénysugár szökött meg a napból , átvilágítva kicsi városa szürke arcát, hogy egy gyönyörű nőt varázsoljon Budapestből.

Kiült a mészkőből faragott rapkarti peremre. Vett még elötte egy 70 Ft + áfás kávét a hév végállomásán tisztségét évek óta őrző kávéautómatából. Ez gőzölgött a kezében valahogy úgy, mint a művészfilmek "félhátulról" felvett jeleneteiben. Úgy is érezte magát, úgy érezte forog a kamera, és az egész stáb az oszkárdíjas kávéjelenetre remeg mereven, míg ő könnyed szinészi játékkal hatalmasat alakít, csak úgy egyszerűen, csak úgy az életből, mint, ahogy a sokat megélt bácsi mesél az unokájának a történeteiből, csak úgy félig komolyan.

Hát ahogy így forgatta a filmjelenetet, egyszercsak azon gondolkozott, hogy ha ő  a színész, és ő érte van berendezve a "világ stúdió" B szektoros // rakpart terme, akkor végül is meg is variálhatná  a kellékeket. Felkelt, és a sréhen jobbra előre röppködő sirályok csoportját kicsit balra húzta az égen. Mindjár felfigyelt erre a statiszta tömeg, és féltve állásukat inkább tudomást sem vettek az átalakulásról.

De neki tetszett a dolog, és arra gondolt, igazán lehetne vöröses az ég szine, mégiscsak, olyan még nem volt, vagy nagyon régen. Hát vette az ujját és végig kente felvágott újbegyeinek vérét az égbolton. Megperzselte még egy szál gyufával és a nézőpont változtatásával a Gellért hegyet, és ahogy felkelt a helyéről a sirályok röpte is megált, és minden a városban.

Ott ált egyes egyedül, véres égboltal, kimerevedett világgal, lángoló hegyekkel, és igazán érezte, hogy megváltotta a világot, főképp magát, mert elege lett a színészségből, és inkább egy apró kávézóba szolgált volna fel, finom habos, kakaós kávét.

Talán kopogtak a hátán, talán az eső verte fel, minden esetre a kávéja kihült, és lassan be kell érnie a munkahelyére.

Eltette emlékbe a világot amit megválthatott, és felpattant a "helyiérdekű" utolsó kocsiába. Egy idős néni két székkel alrébb "Danijel Sztííl - a szerelem Elveszett" című, szívkamrahasogatóját olvasta, balra a háta mögött, két tini felrakott lábbal, heves szócsatában ismertette a hév egész társaságának a tegnapi biosz órát.

Nekidőlt a plexiablaknak, és kidobta a megváltott világot a zsebéből, menetközben, a sinekre.Jól van ez így, a világ megváltja magát... de elötte még a létpillanatok miden képzelt helyzetét meg kell élje.